Nagyváradi Állami Filharmóia
Nagyvárad, Moscovei (Szilágyi Dezső) u. 5 sz.
Táblaavató >>
 Itt a zene új otthonra lel
Jó munkához idő kell – vallhatták a Nagyváradi Filharmónia új koncerttermének építői, hiszen a nemzetközi mércével mérve is korszerű székhely kialakítása közel egy évtizedig tartott. Most viszont kettős az öröm, hiszen a remek akusztikájú Bartók– Enescu terem mellett a váradiak egy vadonatúj Bösendorfer koncertzongorával is büszkélkedhetnek a zenei évad nyitányán. Tóth Gábor és Tóth Hajnal írása.
Az első filharmóniai hangversenyt Nagyváradon 1888. január 5-én tartották. Hajdanán is sok jeles muzsikus játszott Váradon. Sándor Dénes művészeti titkár elmondása szerint az elmúlt másfél száz évben megfordult itt az új terem névadói – Bartók és Enescu – mellett Erkel Ferenc, Pablo Sarasate, Henryk Wieniawski, Joachim József, a későbbiekben Eugene Ysaye, Dohnányi Ernő, Pablo Casals, Fritz Kreisler, Hubay Jenő, Eugen D’Albert is. A filharmónia új otthonául szolgáló épületet, a Szent László Katolikus Kört 1913-ban építtette a katolikus egyház. Eredetileg is koncertteremnek szánták, s a két világháború között is tartottak itt hangversenyeket. A második világháború után mozivá alakították, Arta filmszínházként a nyolcvanas évek végéig működött, egy ideig diszkóként is funkcionált, majd 1990-től az épületegyüttest újból kulturális intézmények használhatták: a színház, a filharmónia és a művészeti iskola. Csakhogy az épület évről évre rosszabb, mondhatni romos állapotba került, miközben a színháztermen a két színtársulat osztozni volt kénytelen a muzsikusokkal.
– A pénz kevés volt, lassan, nehézkesen ment a felújítás. Tavaly tavasszal energikus, fiatal igazgató került ide, ekkortól felgyorsult a munka. Sikerült felújítani a lerobbant állapotban lévő nézőteret, a lépcsőházakat márványlapokkal lerakni, az újjávarázsolt bejáratot gránitkövezéssel ellátni. Csillárokat, székeket, egyéb bútorokat szereztünk be, leparkettáztattuk a színpadot. Mindez olyan atmoszférát teremt, amit csak jó zenei produkciók koronázhatnak meg. Óriási lett ezzel a nyereségünk: megszűnt a kiszolgáltatottságunk... – összegez Sándor Dénes.
Esztendők és milliárdok
Az említett fiatal igazgatót, dr. Sarkady Zsoltot arról faggattuk: miként tudta ilyen rövid idő alatt befejezni az évek óta elhúzódó felújítást:
– Már a nyolcvanas évek végén elkészült a renoválási terv, de 13 évig tartott a kivitelezés. Ez egyrészt azért alakult így, mert nem volt elegendő pénz, megesett, hogy két évre is leállt a munka. Az épület 1995-ig a művelődési minisztériumhoz tartozott, majd a megyei önkormányzathoz került. A felújításra 15 milliárd lejt kaptunk a Megyei Tanácstól. Amikor egy éve kineveztek a filharmónia igazgatójává, Kiss Sándornak, a Megyei Tanács alelnökének eltökélt szándéka volt, hogy mielőbb befejezzük a renoválást. Megbíztak azzal, hogy mérjem fel, mi készült el mostanáig, mire van még szükség, s annak mennyi a költségigénye. A munka menetét akadályozta egy rosszul megkötött szerződés, melyben nem határozták meg a munkálatok értékének pontos összegét. A szerződés azt a határidőt sem tartalmazta, amikorra el kell készülni a beruházással. A Megyei Tanács műszaki osztályától kértem segítséget. Elkészült egyfajta ütemterv: hónapokra lebontva próbáltuk kötelezni a céget bizonyos teendők elvégzésére. Ha nem is tökéletesen, de sikerült ezt betartani. Egyebek között saját fűtési rendszert építettünk. Újabb cégeket vontunk be a folyamatba, így sorra meglett minden: az új székek, a függönyök, a kapubejárat. Augusztusban bukaresti szakértők akusztikai mérést végeztek. Az eredmény: az akusztika jó; csupán kisebb pannók elhelyezését kérték. Jelenleg 1,1-1,2 a mért rezgés frekvenciája, s az 1,5-öt kellene elérni. A terem hangfelvételek készítésére is alkalmas.
Az új terem nagy előnye, hogy független próbabeosztást és szervezést tesz lehetővé, sokkal jobb a hangzása is, mint a színházteremé, ugyanis a zsinórpadlás a zenekari hangzás majdnem felét elnyelte. Figyelemre méltó az is, hogy a szomszédos, koncertéletben nem szűkölködő városok, Kolozsvár vagy Temesvár filharmóniai társaságai más intézményeknek vannak kiszolgáltatva vagy alárendelve, gondoljunk csak arra, hogy tavaly Andrei Marga BBTE-rektor szó szerint az utcára tette a kolozsvári zenekart.
Két nyelv, két név
A filharmónia anyagi forrásairól a megyei önkormányzat gondoskodik. Az intézmény saját bevétele csekély: 200 millió lej volt a tavaly, miközben a működtetési költségei elérik a 18 milliárdot. A filharmóniához nem csupán szimfonikus zenekar tartozik, hanem kórus, népi zenekar, román és magyar néptánccsoport is. Utóbbi nyolc párból áll, önálló, egész estét betöltő műsorukat novemberben adják elő a színházban, bérletes produkcióként. A só útja című táncjáték a sóbányák vidékeinek jellegzetes táncait eleveníti fel.
Visszatérve a megújult hangversenyteremhez: az eredeti terv szerint csupán az Enescu nevet kapta volna. Sarkady igazgató kérvényezte, hogy kitehessék a kétnyelvű felirattal ellátott táblát. A kétnyelvű felirat jóváhagyásakor egy román városatya, Constantin Mălinaş, a megyei könyvtár vezetője javasolta: Bartók Béla nevét is vegye fel a koncertterem. Mindez ellenérzéseket váltott ki a román sajtó egy részéből. Az egyik napilap politikai szempontok alapján firtatta: vajon miért nevezték el a termet Bartókról. – Talán nem tudták, hogy a nagy komponista egy ideig Váradon élt – jegyzi meg Sarkady Zsolt. Bartók ugyanis gyermekkorában néhány hónapig a városban tanult, Enescu pedig itt mutatta be 1927 januárjában III. hegedű-zongora szonátáját. A két zeneszerzőnek emléktáblákat állítottak az előcsarnokban, a nyitókoncert alkalmával avatták fel őket, Kristófiné Hoványi Judit munkái.
Kedvezményes Bösendorfer
A másik, már említett jelentős momentum, hogy vásároltak egy vadonatúj bécsi Bösendorfer koncertzongorát. Nem kellett teljes árat fizetniük érte. 2,5 milliárd lejbe került, de valódi értéke meghaladja a 4 milliárdot. Ugyanis a váradiak előnyös szponzori szerződést kötöttek a gyártó céggel, s így 37 százalékos kedvezményben részesültek. Cserébe népszerűsítik a Bösendorfert, a világ egyik legrégebbi folyamatosan működő zongoraműhelyét.
– Ha nem vettünk volna zongorát, idén befejeződött volna az udvar rendbetétele. Ám a zongora „némileg” fontosabb volt – mondja az igazgató. A vadonatúj Bösendorfer Imperial típusú koncertzongora nyolcoktávos regiszterrel rendelkezik, kitűnő mind hangzásban, mind billentéstechnikában. Egyébként a Bösendorfer céget úgy ismerik, mint a világ „leglassúbb zongorakészítőjét”, e mögött a kézi hangszerkészítés gondossága és az anyag alapos megmunkálása áll. Egy-egy ilyen zongorának a kivitelezése 14 hónapot is igénybe vehet, bécsi mivoltát és közel 190 éves történetét tekintve nem véletlenül lett az európai kultúra és zene szimbóluma. Placido Domingo a következőt állította a hangszer kapcsán: „Egyes zongoristák néha úgy szeretnének megszólalni, mint az énekesek, én viszont úgy szeretnék megszólalni, mint egy Bösendorfer.” Az első koncertig gondosan be kellett gyakorolni az új hangszert, zongoristanövendékek napokig skáláztak rajta. Ezt követően a Váradon jó ismerősnek számító portugál művész, Adriano Jordao szeptember 26-i színvonalas estje avatta fel méltóképpen az új hangszert, a koncertterem ékességét.
Terveikről szólva, Sándor Dénes művészeti titkár elmondta: szeretnék újraindítani a kamarazene-életet Váradon, és úgynevezett leckekoncerteket szándékoznak szervezni. Ez utóbbiakra Lászlóffy Zsolt, a Partiumi Keresztény Egyetem tanára konkrét tervekkel jelentkezett. Két korosztályra gondoltak: az V–VIII. és a IX–XII. osztályosoknak adnának négy-négy hangversenyt. Jó teremhez jó zenét jelszóval ebben az évadban még vonzóbbá kívánják tenni a koncerteket. Régi, jól ismert művekkel készülnek: Beethoven-zongoraversenyekkel, a Muszorgszkij–Ravel-művel, Egy kiállítás képei-vel, Csajkovszkij- és Dvorák-szimfóniákkal. Ami az évfordulókat illeti, megemlékeznek Berliozról, Hugo Wolfról, decemberben Schubertről. Zenei különlegességekkel is megajándékozzák a közönséget: Respighi-, Ravel-darabokkal, Sztravinszkij Tűzmadár szvitjével, Prokofjev-zongoraversennyel. Tervezik Bach Karácsonyi oratóriumának bemutatóját is. A vendégművészek között szerepel majd Magyarországról Ránki Dezső, Jandó Jenő és Bogányi Gergely, a két állandó karmester: Romeo Rîmbu és Acél Ervin mellett pedig Emil Simon, Petre Sbârcea, Florentin Mihăiescu, a hazai szólisták közül Dana Borşan és Florin Croitoru.
A nyitóhangversenyen zsúfolásig megtelt koncertteremben a két névadó műve: Enescu I. Román rapszódiája és Bartók Concertója, valamint Orff Carmina buranája csendült fel Acél Ervin vezényletével. Az I. Román rapszódia Enescu fiatalkori műve, amelyben a szerző még a folklór egyszerű idézésére apellál, s azt zenekari virtuozitással forrasztja szerves egésszé, emeli szimfonikus magasságba. Bartók Concertója ezzel ellentétben kései, rendkívül érett mű, 1943 őszén keletkezett Amerikában. Zaklatottsága és sötétebb árnyalatai egyaránt sugallják a hazájától távol és betegen élő szerző lelkiállapotát, bár ezt a kilátástalanságot olykor meglepően sugárzó optimizmus vagy harci kedv váltja fel.
www.riport.ro
ACÉL ERVIN KARMESTARI SZOBA A NAGYVÁRADI FILHARMÓNIÁBAN
 2008 január 31.-én veszi át Acél Ervin családja, a NAGYVÁRAD DÍSZPOLGÁRA címet, melyet a nagyváradi tanács ítélt oda postmortem a hajdani kiváló karmesternek.
Ezen a napon a Nagyváradi Állami Filharmónia róla nevezte el a z ENESCU-BARTÓK HANGVERSENYTEREM karmesteri szobáját.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
2008 január 31.-én veszi át Acél Ervin családja, a NAGYVÁRAD DÍSZPOLGÁRA címet, melyet a nagyváradi tanács ítélt oda postmortem a hajdani kiváló karmesternek. 
